- Na mutasd! -dőlök neki a falnak, Liam szobájában.
- Pillanat... -mondja, és az egyik szekrényből elővesz egy kis lapocskát. - Ez lenne az.
A kezembe veszem a néhol gyűrött irományt, majd óvatosan kihajtogatom. Valóban az van benne, amit Liam is mondott. Egy hosszú szöveg, ami egyáltalán nem érthető, mivel teljesen más fajta betűkkel van írva, mint amit ismerünk. Aztán rögtön a szöveg felett, egy ábra, ami szintén nem igazán kivehető. Viszont ha jobban megnézi az ember, akkor ki lehet deríteni könnyen, hogy mit is akar mutatni.
- Mit gondolsz? -áll mellém Liam.
- A betűket nem ismerem annyira, de... -sétálok oda az asztalhoz. - Van bennük valami, ami ismerős.
- Azt ne mondd, hogy régész voltál előző életedben. -nevet fel.
- Ha ha ha! Nagyon vicces! -lököm oldalba, de ő csak mosolyog.
- De most komolyan... Honnan ismered ezeket a kacifántos betűket?
- Pillanat.. -kezdek el gondolkodni. Kis időn belül rájövök, hogy miért olyan ismerős néhány betűféle.
- Hogy nem jutott eszembe! -nézek boldogan Li felé, mire Ő kérdő pillantást vet rám.
- 14 éves koromban a nagyapám leírt nekem egy lapra négy betűt, ami nem a mi abc-nkből származott. Azt mondta, hogy ez az írás hasonlít azokhoz a szimbólumokhoz, amiket még anno az egyiptomiak meg a görögök véstek bele a tárgyakba.
- Akkor ez egy ősrégi írás, amit még néhányan ismernek az emberiségből?
- Pontosan. Nézd,ez egy M betű! -mutatok rá a megfelelőjére. - Ez pedig L betű lenne.
- Mi az a szó, amit a nagypapa mondott?
- Nem fontos. -húzom meg a vállam.
- Na, de most komolyan.?
- Ennyire érdekel? -nézek rá mosolyogva, mire Ő kíváncsi tekintettel mered ám.
- Hát, most már igen.
- Álom. -mondom ki végül a négybetűs szót, ami annyira érdekelte.
- Álom... -mondja ő is halkan. - Miért pont ezt a szót választotta?
- Nagyapa mindig is azt mondogatta nekem, hogy az álomban az a jó, hogy a képzeletünkben él, de ha valóra válik akkor nem álom volt.
- Bölcs. -tűnődik el Liam. - Sok ehhez hasonlókat mondott neked?
- Hát... vannak dolgok, amikről még beszélt, főleg miután megkaptam az Erőmet.
- Tudja, hogy hősnő vagy?
- Hősnő? -nevetek fel. - Igen tudja, de egyedül Ő a családból. Érdekes, mert nem én mondtam el neki... Már tudta saját magától!
- Lehetséges, hogy az ő hatalmában is volt mágikus erő?
- Lehet, nem tudom. Na mindegy, most már inkább foglalkozzunk ezzel.!
- Először egy bánya ugrott be róla, de aztán jobban megnézve arra következtettem, hogy egy nyíl, ami valamilyen bejáratra mutat.
- Nekem is ez a gondolatom... A vonalak pedig a bejáratnál lépcsők.
- Valószínűleg... -motyogom.
- Liam!! -halljuk meg ekkor, Zayn erőteljes hangját.
Liam gyorsan rádob egy könyvet a papírra és beáll mellém zsebre dugott kézzel.
- Akkor jössz majd... Liana?! Mit csinálsz Payno szobájában? -néz ránk furán Malik, és a kezével hol rám, hol pedig Li-re mutat.
- Hogy érted, hogy mit csinálok? Talán nem beszélgethetek az egyik jó barátommal, csak úgy?
- De hogy nem! Én csak meglepődtem, hogy együtt látlak titeket. Kettesben...
- Máskor majd beugrok hozzád is társalogni, ha erre vágysz! -mosolygok Zayn-re.
- Oké,este ráérek a szobámban. -vigyorodik el, mire hozzá vágom a párnát, ami a széken van.
- Hülye vagy Malik! -nevetek.
- Ezt még visszakapod Wilson!
- Oké, öhm... Mit szerettél volna? -szólal meg Li.
- Csak megkérdezni, hogy jössz-e akkor hétvégén a kedvenc kis bárunkba.?
- Mondtam, hogy megyek.
- Tudom,csak megakartam bizonyosodni róla. -indul kifele az ajtón Zayn. - Na sziasztok.
- Hello. -válaszoljuk egyszerre Li-vel, majd megvárva azt, hogy Malik látótávolságon kívülre kerüljön, vissza fordulunk az asztalhoz.
- Mindig leszoktatok menni abba a szórakozóhelyre? -érdeklődök, miközben előveszem a papírt megint.
- Csak Zayn. Én néha vele megyek és ennyi...
- Gondolom, nem csak iszogatni jártok. -halkulok el.
- Hát... Zayn tényleg nem csak azért megy, de ez nem volt mindig így.!
- És te? Te is felszoktál csábítani magadhoz, néhány csinos bombázót? -kérdezem félve a választól.
- Nem mondom, hogy nem csináltam, de ha elő is fordult, akkor az csak kétszer-háromszor volt. Nem szoktam mindenkivel összefeküdni. -válaszolja, miközben megérzem magamon a tekintetét. Óvatosan ránézek, de aztán vissza is fordítom az arcomat. Nincs kedvem bővebben beszélni a kis kalandjairól, ezért inkább témát akarok váltani.
- Szerinted mik ezek a vonalak a nyílban? -mutatok a három darab egyenes vonalra, ami ott díszeleg a vastag nyíl közepében.
- Nem tudom... Talán valami helységet vagy termet akar jelölni.
- Komolyan? -nevetek fel, mire haragosan felmorog.
- Te kérdezted, én csak azt mondtam, amit gondolok. -vigyorodik el a végére. - De most ez mindegy... Tudom, hogy csak témát akartál váltani, mert nem akarod hallani, hogy milyen afférjaim voltak a múltban.
- Egyáltalán nem így van! A magánéleted a te dolgod, nekem semmi közöm nincs hozzá! -válaszolom nyugodtan, miközben még mindig nem nézek rá.
- Örülök, hogy ebben egyet értünk. De akkor sem értem, miért lettél ilyen ideges a téma miatt...
Muszáj ennek a srácnak, folyamatosan zavarba hoznia? Hol a bókjaival, hol pedig a kérdéseivel tud zavart helyzetbe hozni.
- Nem lettem ideges és örülnék ha inkább a munkával törődnél, nem pedig velem! -nézek most már rá szúrós szemmel.
- Bocsi, de a munkához te is hozzátartozol.. -teszi fel a kezeit védekezésként.
- Oh, igen? Úgy látszik te teljesen kevered a munkát a magánélettel! -emelem fel a hangomat egy kicsit, ami engem is meglep.
Nem értem mi van velem...
- Sajnálom, nem akartam veled összeveszni! De abban igen is igazam van, hogy összevissza beszélsz, és elakarod rejteni az érdeklődésedet irántam!
- Te nem vagy normális! Milyen érdeklődésről beszélsz?
Egy halk kopogás után megjelenik Harry is, és furcsán méregetni kezd.
- Minden rendben srácok? A nappaliba hallani a veszekedéseteket! -néz érdeklődve és aggódva rám.
- Nincs semmi baj, viszont a barátod egy idióta! -mondom mérgesen, majd kiviharzok a szobából.
~ ~ ~ ~ ~
.:Harry Styles:.
Mivel az egész ház zeng Liana kiabálásától, ezért jobbnak látom ha megnézem, hogy kivel beszél olyan erős hangon. Felsétálok az emeletre, ahol rendesen meglehet állapítani, hogy a hangok Liam szobájából származnak. Egy kisebb mosoly kúszik az arcomra, amit szégyenkezve próbálok letörölni. Liam mindig is a barátom volt, és sosem tudnék fájdalmat okozni neki! Hiába ugyanaz a lány rabolta el a szívünket...
Egy halk kopogás után a kinyitott szoba, küszöbére állok.
- Minden rendben srácok? A nappaliba hallani a veszekedéseteket! -nézek rájuk érdeklődve, de a tekintetemet rögtön Liana-ra vezetem.
Aggodalmasan nézem az igencsak mérges lányt, aki szikrázó nézést vetve Liam-re; válaszol.
- Nincs semmi baj, viszont a barátod egy idióta! -mondja, majd rohanva megy ki a szobából.
- Mi a jó istent csináltál te, Payno?!
- Semmi olyat, amihez közöd lenne! -vágja rá és az asztala felé fordul, ahol nagy sebességgel rak el valamit. - Kérlek Harry, ne avatkozz bele a dolgaimba!
- Bocsi, hogy érdekel mi van veled! -mondom flegmán és kisétálok a helyiségből.
Front van, hogy mindenki ilyen morcos? Szem forgatva indultam meg a szobába, ahol mindig melegség töltött el, akárhányszor beléptem.
- Harry vagyok! -kopogok a bezárt ajtón, a válaszomat megkapva pedig benyitok.
- Mindenkinek elmentek otthonról? -sétálok az ágyon fekvő lányhoz, és leülök mellé.
- Mondod ezt te, aki nem rég még súlyos dolgokat vágott az állítólagos barátja arcába! -emeli fel a hangját velem szemben, amit még nő sosem tett velem!
- Sajnálom, hogy élek és el kell viselned a létezésemet! -mondom flegmán és már majdnem felállok, hogy elhagyjam a szobát, amikor Liana visszahúz.
- Ne vedd magadra kérlek! Veled nincs semmi bajom, csak Liam felidegesített... -tornázza fel magát ülőhelyzetbe, így arcunk egy szintben van.
- Nem rég még én is másokon vezettem le a feszültségemet, de hidd el, hogy nagyon rossz dolog! -mondom bölcsen.
- Tudom és sajnálom... Nem akarok veled rosszban lenni! -mondja őszintén és hirtelen megölel.
Rögtön megcsap az ő sajátos illata, amit mélyen magamba szippantok. Egyáltalán nem akarom, hogy ez az ölelés véget érjen, mégis megtörténik. Ana elhúzódik tőlem és mosolyogva kimászik az ágyból.
- Hova mész? -nézek utána értetlenül, amikor kinyitja a szobaajtót.
- Inni a konyhába. -nevet és felhúzza a szemöldökét. - Miért, mit gondoltál?
- Semmit! Menj csak nyugodtan, itt várlak! -mosolygok boldogan.
.:Liam Payne:.
Az ágyamon feküdve gondolkodok már vagy fél órája, mióta Liana és Harry elment. Nagyon nem kellett volna összevesznem ezzel a lánnyal, és tényleg baromságokat állítottam... Most viszont eldöntöttem, hogy bocsánatot kérek tőle aztán lesz, ami lesz!
Lassú léptekkel elsétálok a keresett szobáig, kopogok, majd benyitok. Ledöbbenve állok meg ott ahol vagyok, és furcsán méregetem Harry-t, aki az ágyon fekszik Liana mellet.
- Öhm... Bocs, hogy zavartam, visszajövök később! -túrok idegesen a hajamba, és megindulok az ajtó fele, ám ekkor Liana határozott szavai megállítanak.
- Maradj, mert beszélnünk kell!
Front van, hogy mindenki ilyen morcos? Szem forgatva indultam meg a szobába, ahol mindig melegség töltött el, akárhányszor beléptem.
- Harry vagyok! -kopogok a bezárt ajtón, a válaszomat megkapva pedig benyitok.
- Mindenkinek elmentek otthonról? -sétálok az ágyon fekvő lányhoz, és leülök mellé.
- Mondod ezt te, aki nem rég még súlyos dolgokat vágott az állítólagos barátja arcába! -emeli fel a hangját velem szemben, amit még nő sosem tett velem!
- Sajnálom, hogy élek és el kell viselned a létezésemet! -mondom flegmán és már majdnem felállok, hogy elhagyjam a szobát, amikor Liana visszahúz.
- Ne vedd magadra kérlek! Veled nincs semmi bajom, csak Liam felidegesített... -tornázza fel magát ülőhelyzetbe, így arcunk egy szintben van.
- Nem rég még én is másokon vezettem le a feszültségemet, de hidd el, hogy nagyon rossz dolog! -mondom bölcsen.
- Tudom és sajnálom... Nem akarok veled rosszban lenni! -mondja őszintén és hirtelen megölel.
Rögtön megcsap az ő sajátos illata, amit mélyen magamba szippantok. Egyáltalán nem akarom, hogy ez az ölelés véget érjen, mégis megtörténik. Ana elhúzódik tőlem és mosolyogva kimászik az ágyból.
- Hova mész? -nézek utána értetlenül, amikor kinyitja a szobaajtót.
- Inni a konyhába. -nevet és felhúzza a szemöldökét. - Miért, mit gondoltál?
- Semmit! Menj csak nyugodtan, itt várlak! -mosolygok boldogan.
.:Liam Payne:.
Az ágyamon feküdve gondolkodok már vagy fél órája, mióta Liana és Harry elment. Nagyon nem kellett volna összevesznem ezzel a lánnyal, és tényleg baromságokat állítottam... Most viszont eldöntöttem, hogy bocsánatot kérek tőle aztán lesz, ami lesz!
Lassú léptekkel elsétálok a keresett szobáig, kopogok, majd benyitok. Ledöbbenve állok meg ott ahol vagyok, és furcsán méregetem Harry-t, aki az ágyon fekszik Liana mellet.
- Öhm... Bocs, hogy zavartam, visszajövök később! -túrok idegesen a hajamba, és megindulok az ajtó fele, ám ekkor Liana határozott szavai megállítanak.
- Maradj, mert beszélnünk kell!
Visszafordulok, hogy a lányra nézhessek, aki időközben már lemászott az ágyról és karba tett kezekkel megállt.
- Harry, később beszélünk! -fordul a göndör srác felé, aki egy bólintással felel.
Kezeimet a nadrágom zsebébe dugom, és a mellettem elsétáló barátomra nézek.
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled! -mondom őszinte megbánással.
- Nem probléma, de mostanában túl sokan akarnak helyre tenni... Leszokhatnátok róla! -mondja, majd az ajtót becsukva kimegy a szobából.
- Jól van Hazza? -sétálok közelebb Liana-hoz. - Pár napja olyan furcsán viselkedik velem...
- Szerintem nincs semmi baja... Csak egy kicsit borongós hangulatában van, de nem komoly! -legyint, és figyelmesen vizslat engem.
- Értem. Ami, pedig a mi veszekedésünket illeti... Tőled is bocsánatot szeretnék kérni és sajnálom, amiket mondtam... Nem gondoltam komolyan, remélem nem fogsz rám sokáig haragudni!
- A haragom csak öt percig tartott, utána elszállt.. Nem akarok veled balhézni, hiszen egy fedél alatt élünk és pluszba még ott a közös munkánk is! Nem lenne jó ha rossz viszonyt ápolnánk.. Egyébként gyerekes volt a viselkedésünk és nem kellett volna amiatt veszekednünk.... De már szent a béke! -mosolyog biztatóan.
- Örülök neki és egyetértek minden szavaddal! Holnap beszélünk! -mondom végszónak és kiakarok menni az ajtón, de aztán még is csak megállok egy pillanatra.
- Ha gondolod este folytathatjuk az elemzést... -hangom bizonytalanul cseng, hiszen nem akarom, hogy félreértse és azt higgye, hogy más szándékaim vannak... - Persze, csak ha még érdekel a papír megfejtése...
- Elhiheted, hogy érdekel! -mondja izgatottan. - Nyolc óra körül átmegyek hozzád.
- Oké, várlak! -bólintok és kisétálok a helyiségből.
Amikor a szobámba lépek, akkor jut eszembe, hogy ma lenne az a bizonyos este, amikor kilopózunk a házból...
- Ha gondolod este folytathatjuk az elemzést... -hangom bizonytalanul cseng, hiszen nem akarom, hogy félreértse és azt higgye, hogy más szándékaim vannak... - Persze, csak ha még érdekel a papír megfejtése...
- Elhiheted, hogy érdekel! -mondja izgatottan. - Nyolc óra körül átmegyek hozzád.
- Oké, várlak! -bólintok és kisétálok a helyiségből.
Amikor a szobámba lépek, akkor jut eszembe, hogy ma lenne az a bizonyos este, amikor kilopózunk a házból...
Sziasztok! :)
Mint látjátok, a szavazatok és saját döntésem miatt is úgy döntöttem, hogy folytatom a történetet ott, ahol abbahagytam!
Mint látjátok, a szavazatok és saját döntésem miatt is úgy döntöttem, hogy folytatom a történetet ott, ahol abbahagytam!
Jó olvasást kívánok, és remélem megleptek néhány komival! ;)
