2. Rész

.:Louis Tomlinson:.
Eljöttem a házból, miközben próbáltam hívni Harry-t, de nem vette fel a telefont. Elmentem egy csomó helyre; bárokba, hotelokba még a kedvenc szórakozóhelyére is bementem de nem találtam sehol.
A kocsiban ülve próbálok gondolkodni, hogy mi az a hely ahova még nem mentem és Harry oda mehetett. Az égvilágon semmi hely nem jut eszembe, és már majdnem felhagyok vele, hogy megkeresem, amikor megcsörren a telefonom. Az ő neve szerepelt a képernyőn. Gyorsan felveszem és beleszólok.
- Harry te vagy az?
- Igen, én vagyok.
- Nagyszerű és elmondanád, hogy hol a fészkes fenében vagy?
- Nyugi Louis... jól vagyok. Nem sokára haza megyek.
- Jó, de akkor is megmondanád, hogy hol vagy most?
- A stúdió garázs raktárában.
- Oké, akkor oda megyek. Ne mozdulj onnan!
- Itt leszek.
Ezek után beindítom az autót, és elhajtok a stúdió irányába.

~ ~ ~ ~ ~

Miután sikeresen megérkezek a stúdió épületéhez, megkeresem a garázs raktárt és bemegyek az ajtón.

- Harry! -kiáltom el magam. Semmi válasz nem jön, úgyhogy elindulok a hangszerek felé. Gondolatom jól bejön, ugyanis Harry-t pont ott találom, egy basszus gitáron játszva.

- Szia haver.  -köszönök neki, mire feltekint rám.
- Hello.  -köszön vissza halkan.
- Mit csinálsz itt?  -kérdezem tőle, mellé ülve.
- Írok egy dalt... -válaszolja, és egy papírt nyom a kezembe.
Hangosan felolvasok néhány sort az eddig megírt szövegből:

 I promise one day that I'll bring you back a star

I caught one and it burned a hole in my hand oh

Seems like these days I watch you from afar

Just trying to make you understand

I'll keep my eyes wide open yeah 

/Megígérem, egy nap vissza hozom neked a csillagokat

Elértem egyet, és lyukat égetett a kezembe oh

Ezekben a napokban távolról nézlek téged

Csak próbállak megérteni

Tágra nyitom a szemeimet,yeah/

- Te szerelmes vagy? -nézek rá furán, de nem válaszol. - Csak azért, mert ebből a dalból nagyon úgy jön le.
- Nem tudom... Vagyis... -kezd bele, de nem tudja hogyan befejezni.
- És kinek írtad ezt a számot? -kérdezem kíváncsian.
- Elmondom, de csak akkor ha nem mondod tovább.! -néz rám.
- Tudod, hogy bennem bízhatsz. Nem mondom el senkinek, amíg nem akarod.
- Liana...  -nyögi ki.
- Mi van vele? -nézek már megint furin rá, mivel nem értem.
- Tényleg nem érted?! Neki írtam ezt a dalt. Vagyis inkább magamnak, az érzéseimről.
- Most viccelsz?  -meresztem ki a szemem.
- Szerinted viccelek ilyen dologgal? -akad ki.
- Oké, bocs... csak kicsit nehéz felfogni, amit mondtál. Tényleg neki írtad ezt? -lebegtetem meg a papírt, mire kikapja a kezemből.
- Igen neki... Egyébként befejeznéd? Nem azért mondtam el neked, hogy kritizálj. -teszi le a gitárt és feláll.
- Bocsi Hazza... És már tud róla?
- Miről? -kérdezte.
- Hát, hogy szereted.? -mondom ki a nyilvánvalót.
- Nem tudja... Amúgy meg nem is biztos, hogy igazán szerelmes vagyok belé. Csak annyit tudok, hogy valamit érzek iránta.
- Te tudod. -húzom meg a vállam. 
- Kösz.
- Jól van na..! Csak te tudhatod, hogy ki iránt milyen érzéseid vannak.. Amúgy ha egyszer rájönnél, hogy tényleg szerelmes vagy, akkor énekeld el ezt a számot neki.  -mosolygok rá Harry-re.
- Ja és.... Ugye tudod,hogy magyarázattal tartozol mindenkinek? Főleg Niall-nek.
- Tudom.. -hallgat el, és a gitárt felvéve a helyére teszi azt.
- Megyünk? -néz rám még mindig a papírt szorongatva.
Bólintok, mire elhagyjuk a raktárt és haza megyünk..

 ~ ~ ~ ~ ~

Belépve a ház bejárati ajtaján, egy fiatal férfi fogad minket, aki ép távozni készül.

- Köszi a segítséget.! Akkor holnap várjuk. -ráz vele kezet Zayn.

- Nincs mit. Viszlát! -köszön el tőlünk is, és lelép.

- Furcsa, hogy még ezek után haza jössz... -mondja közömbösen Zayn, miközben Harry-re néz.

- Nézd Zayn... Sajnálom, amit mondtam nem gondoltam komolyan. Ideges voltam.. -néz Harry bocsánatkérően.

- Értem én, de akkor se kellet volna ezt művelned.. -válaszolja Zayn.
- Mindenesetre; én nem haragszom, de Niall-lel kell megbeszélned a dolgokat. -mondja Zayn és megöleli Harry-t.
- Kösz haver. -veregeti meg a hátát Zayn-nek, Hazza.
- És neked is Lou. -néz rám Styles.

- Barátok vagyunk nem? -nevetek, és megütögetem a vállát játékosan.

~ ~ ~ ~ ~ 

.:Harry Styles:.

Miután 'kibékültünk' Zaynnel, az utam Niall-hez vezet. Bekopogok a szobája ajtaján, de még nem nyitok be.

- Gyere. -hallatszódig ki Niall hangja.

Belépek a szobába, ahol az ír fiú nincs egyedül.

- Bocsi a zavarásért... Beszélhetnénk Niall?  -kérdezem.

Horan barátom bólint és ránéz Zorára.

- Majd később beszélünk. -mosolyog rá a lány, aztán feláll és felém közeledik.

- Béküljetek ki. -súgja a fülembe Zora, és kimegy.

Oda megyek Niall-hez, aki az ágyon ül. Leülök mellé, és lehajtom a fejem.

- Bocsánatot szeretnék kérni amiatt amit mondtam délután. Valami nagyon fel idegesített és sajnos pont rajtad vezettem le... -kezdek bele mondandómba, amit Niall figyelmesen hallgat.

- Tudom, hogy nem kellet volna de most már megtörtént és nem tudok mit csinálni. Csak arra kérlek, hogy ne haragudj és hogy hidd el; semmi nem igaz abból, amit mondtam. Sose bántanálak meg téged, hiszen a legjobb barátom vagy, pont úgy mint a többiek.  -ezeket a szavakat már a szemébe nézve mondom.

Teljes őszinteséggel beszéltem hozzá. Tényleg nem rajta akartam levezetni a feszültséget, ami bennem volt.

- Ismerlek már három éve, és tudom milyen vagy igazából. Az a Harry, akit ismerek olyan, mint aki néhány másodperce beszélt. -szólal meg Niall.

- Szóval... részemről elfelejtve a dolog.  -adja meg a végszót.

- Részemről is. -nézek rá féloldalas mosollyal. 
Végre minden rendbe jött!