9. Rész

Hello Everyone!

Köszönöm az eddigi részekhez érkező pipákat és komikat, és elnézést,hogy most először írok fejezethez! Remélem tetszettek az eddig felrakott részek és, hogy majd ez a 9. rész is elnyeri sokak tetszését, ami egyébként picit rövidebbre sikerült, mint a többi... 
Végül pedig, jó olvasást!

A vásárlás után beülünk a szemközti vendéglőbe. Szerencsére nincsenek túlzottan sokan, így elkerülhetőnek tűnik a rajongói találkozás. Persze, szívesen csinálok velük képet vagy adok nekik aláírást, de néha vannak dolgok, amiket muszáj előtérbe helyezni! Ilyen például a gyűrött papír, amit előző nap találtam..
- Oké, most már eléggé kíváncsivá tettél, szóval kérlek most már nyögd ki, hogy mi volt abban a dokumentumban.! -mondja Liana, miközben leülünk az egyik két személyes asztalhoz.
- Mindjárt mondom... -mosolyodom el.
- Jó reggelt! Mit hozhatok? -kérdezi a fiatal pincér, miközben megáll az asztal mellet.
- Valamilyen kalácsfélét, mondjuk lekvárosat. -mondom, és közben rápillantok Liana-ra, hogy neki is megfelel-e. - Mellé pedig két csésze tejeskávét.
- Rendben, már is hozom. -mondja a pincér, majd elmegy.
- Nos... Este miután felmentem a szobámba, fúrta az oldalamat a kíváncsiság, ezért a kezembe vettem az irományt. Egy picit gyűrött volt néhány helyen, és be volt sárgulva, de tisztán ki lehetett venni, hogy mi van benne.
- És mi?
- Ez az, hogy nem tudom... Vagyis, furcsa írásjelek vannak rajta, amiből nem lehet kivenni, hogy mit jelent, aztán még van egy picike rajz ami valamilyen alagút félét ábrázol.
- Ha haza mentünk megnézhetem? Talán megtudok róla valamit, amit te nem.
- Persze, majd megmutatom. Meg a többieknek is a pénteki gyűlésen. -mondom, pont amikor megjön a pincér és lerakja elénk a kért dolgokat.

- Jól néz ki! -szívja be a lekváros kalács illatát Liana. Helyeslően bólintok, majd beleharapok a meleg és friss ételbe.
- Niall bánhatja, hogy nem jött velünk. -iszok közben egy korty tejeskávét.
- Szerintem ő már rég megrohamozta az egyik gyorséttermet és rendelt egy csomó kaját. -válaszolja nevetve Liana. - Egyébként soha nem értettem,hogy képes annyit enni.?
- Jó kérdés... Négy éve ismerjük a srácokkal, de még most sem jöttünk rá...

.:Niall Horan:.
Miután kijöttem a házból, egyből beszálltam az autómba és megkerestem a legközelebb lévő kajás boltot. Beszereztem néhány falatot majdnem mindenből, majd leparkoltam a kedvenc parkomnál. 

Előveszem a papírzacskóba rakott finomságokat, aztán neki látok a reggelimnek.
Bekapcsolom és halkra állítom a rádiót, míg végül belemerülök a gondolataimba.
Az agyam egyre jobban csak Zorán jár, és azon a kellemes pillanaton, ami tegnap köztünk történt.
Mindig is közel akartam lenni hozzá, végig akartam simítani az arcán, miközben a reggeli napfény megvilágítja gyönyörű szőke haját...
Azonban azt csak álmomban gondoltam, hogy valaha is csókolózni fogunk! Az egyik legjobb pillanat volt az életemben, amikor a kezeimmel megtarthattam az erős, ámde mégis nőiesen gyenge testét!
Gondolkodásomat a telefonom rezgése zavarja meg. Megtörlöm kezeimet egy szalvétával, amit az ételhez raktak be, majd kiveszem a zsebemben lévő telefont. Feloldom a zárat, és rögtön rámegyek a beérkező üzenetre.

"Nem tudnál félórán belül eljönni a Hyde Parknál lévő Starbucksba? Fontos lenne..."

Miután elolvasom az üzenetet, ledobom a telefont a mellettem lévő ülésre, a még megmaradt pár finomságot visszateszem a papírzacskóba, és egy korty Cola után beindítom a kocsit. Elhagyom a parkolót, majd útnak indulok. A hosszabbik oda vezető út mellett döntök, mivel először még összeszeretném szedni a szavakat, amiket majd mondok.. Tudtam, hogy elfog jönni a perc amikor meg kell beszélnünk a történteket, de azt hittem, ez csak később fog megvalósulni. Igazából gondolom, hogy mit fog mondani, de azért bízok benne, hogy nem lesz teljesen világromboló a beszéde.

~ ~ ~ ~ ~

A kelleténél talán hamarabb érkezem meg a kávézóba, de őt még akkor sem látom sehol. Bizonyára még csak azelőtt pár perce indulhatott el, hogy az sms-t küldte.

Nyugtatónak kérek egy Cappucino-t. Miközben iszom, az ujjammal dobolok az asztalon és várok... várok, hogy leüljön a szemben lévő székre, és elmondja, hogy mekkora hiba volt, meg hogy nem akar tőlem semmit... mert sejtem, hogy ezeket fogja mondani!

Ahogy az idő egyre jobban telik, annál inkább elakarok menni. Viszont pont, amikor készülnék felállni a pulttól, megjelenik a várt személy. Szépséges szőke hajával, divatos napszemüvegével és karcsú testalkatával, olyan mintha egy női magazinból lépett volna ki.

Először körül néz, aztán amikor meglát közeledni kezd felém.

- Szia, Niall! -mosolyog rám. - Bocsi, hogy késtem, de nagy volt a forgalom!

- De hát nincs is kocsid, és tudtommal jogsid se nagyon.. Egyébként nincs semmi baj! -nézek bele kék szemeibe, miután leveszi a napszemüvegét.

- Egy barátom hozott el. -vigyorodik el.

- Úgy már más... Öhm.. Kérsz valamit? -nézek rá kérdőn.

- Nem köszi. Csak beszélni akarok veled, aztán itt se vagyok! Ma lesz az első órám a Tánc Akadémián! -mondja izgatottan.

- Biztos ügyes leszel. Láttalak már táncolni és igazán sok tehetség szorult beléd! -mosolyodok el, látva boldog arcát.

- Kedves, hogy ezt mondod, de azt hiszem a zsűri tagjai közül egynek nem nagyon nyerte el a tetszését... Na mindegy... Nem is erről akartam beszélni! -süti le fejét.

- Hallgatlak. -zavarom meg a kellemetlen csendet.

- Igen, ez egy picit kínos... Szóval, arról van szó, hogy nem szeretném ha félreértelmeznéd a tudod mit! Egyszer megtörtént, nagy hiba volt, de nem csinálhatjuk vissza! Arra akarok kilyukadni, hogy ne hidd azt, hogy még egyszer előfordul és, hogy bármi is fog alakulni köztünk, mert nem így van.. Még ha alakulna is valami, akkor se lenne a végén semmi, mivel nem illünk össze. Te egy nyugodt és rendes srác vagy, én meg egy lány, aki kiakarja élvezni az élete mindennapját!

- Elmondhatom, azt amit én gondolok erről? -kérdezem, mire egy gyenge bólintást kapok válaszul.

- Nos... az a csók számomra olyan nagyszerű volt, mint te magad, és mielőtt ellenkeznél elmondom, hogy tudom, hogy neked is tetszett... Éreztem rajtad, hogy nem akarsz ellökni hanem folytatni akarod, amíg lehet!  -mondom egy kis határozottsággal.
- Nem értek veled egyet, mert ez egyáltalán nem így van! Nem élveztem és nem akarom, hogy többször megismétlődjön! Kérlek ezt tartsd tiszteletben és ha jóban akarsz lenni velem, akkor továbbra is barátként tekintesz rám!  -áll fel idegesen, majd kiviharzik a kávézóból.
Értetlenül meredek a távozó lány után, és próbálok épp eszű ember módjára gondolkodni. Komolyabban meg kell gondolnom, hogy mi lesz a következő lépésem, mert az biztos, hogy ha olyat teszek, ami nincs Zora ínyére, akkor többet még a nevét sem ejthetem ki! Már pedig én a közelében akarok maradni és megakarom ismerni az igazi, kedves énjét is, szóval jobb lesz ha minél hamarabb elrendezem ezt a vitát kettőnk között...