- Csináljunk már valamit! -szorítja meg a kezemet Lucy.
- Majd ha lesz rá lehetőség. -suttogom alig észrevehetően.
Lucy értetlen tekintettel mered rám. Megértem, hogy kétségbe van esve és, hogy aggódik, de neki is meg kell értenie, hogy rossz dolog lenne hirtelen cselekedni.
- Ki a fene vagy? -kérdezi Liam, miután egy pillantást vet ránk.
- Az nem fontos! A lényeg, hogy elengedem a lányt ha elmondjátok, hogy hol van a gyémánt! -mondja, a fejét sötét kapucnival eltakaró fiú vagy férfi. Bár a hangjából ítélve nem lehet több huszonöt évesnél. Láthatólag egy picivel jobban szorítani kezdi a pisztolyt. Zora nem reagál semmit, csak áll - nem mintha mást nagyon tudna tenni - és figyelmesen hallgatja a beszélgetést. Az arcán úgy látszik, mintha gondolkodna valamin, aztán csak simán, rezzenéstelen arccal bámul ránk. Egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki félne, hogy esetleg eldördül az a fegyver. Ellentétben a testvérével, aki még mindig nyugtalanul feszeng a karjaim közt.
- Milyen gyémánt? -kérdezi Harry, ezzel valószínűleg húzva az időt.
- Amit, mindenki keres itt! -mutat végig mindannyiunkon, beleértve Allan embereit is. - Szóval?
- Nem tudjuk hol van. -válaszolja Liam.
- Az lehet... de információitok vannak.
- Nem tudunk semmit! -mondja szárazon Harry.
- Higgyétek el, jobb ha elmondjátok, amit tudtok!
- Csak azt tudjuk, hogy nagy ereje van ha használatba kerül. -szólal meg Niall, és egy lépést tesz előre.
- Ezt én is tudom!! -csattan fel a kapucnis.
Niall-nek összeszorul a keze és pár másodperce megfeszül a teste.
- Ők tudják, vagyis többet tudnak, mint mi szóval inkább Allan nyomult embereit kéne faggatni!!! -kiabál Ír társunk, mire a kapucnis leengedi a pisztolyt Zoráról és a lányt odalöki Niall-hez.
Hogy ezután mi történt, azt nem tudom, mivel egy nagy füst felhő vesz körül minket. Mindenki elkezd köhögni és fuldokolni, majd amikor végre eltűnik a füst, tisztán látunk újra. A fegyveres őrült eltűnt, pont úgy mint az ellenségeink..
- Muszáj ezt most? Csináljátok már inkább otthon vagy a kocsiban! -halljuk meg az egyik irányból Louis hangját. Mindenki mosolyogva fordul felé, aztán a szemünk azt keresi, hogy mire mondta ezt Mr. Viccmester. Persze rögtön leesik, hogy kikről beszél Louis, ugyanis ők az egyetlenek, akik a földön hevernek és éppen... khm... szóval smárolnak.
Zora a megjegyzés hallatán lelöki magáról Niall-t és gyorsan felkel a földről.
- Ha már itt tartunk... Zayn kellő képen felmelegítetted Lucy kezét? -néz rám és Lucy-re Zora, arcán egy nagy vigyorral.
A mellettem lévő lány rögtön elengedi a kezemet, és zavarában eltűr egy tincset a füle mögé. Úgy néz ki, mint aki fázik, de amikor rákérdeztek, akkor csak flegmán válaszol.
Az úgy mond bocsánatkérése után, azt hittem, hogy a nap folyamán már nem fog velem lekezelően bánni, de láthatóan visszatért a régi énjéhez...
.:Zora Thomson:.
Reggel álmosan csoszogok le a konyhába, miközben reménykedem, hogy nem futok össze senkivel. Semmi kedvem hozzá, hogy azt hallgassam ahogyan mindenféle kérdéssel bombáznak meg. A másik pedig, hogy a csók után nem akarok Niall-lel összefutni! Részemről nagy hiba volt, hogy hagytam, hogy megcsókoljon..
Szeretem őt de nem úgy, ahogy azt ő gondolja.. Senkivel nem akarok kapcsolatot, legalábbis egy ideig... Azonban hiába nem vagyok Niall-be szerelmes, még is jóleső érzéssel töltött el, amikor édes ajkait a számra illesztette...
Ahjj... miért jár ez az eszembe?
- Hát te? Nem aludtál Niall-nél? -hallok meg egy nevetést a hátam mögül. A hang irányába fordulok, mielőtt még oda lépek a hűtőhöz.
- Nagyon vicces! -forgatom a szemeimet, mire a húgom mosolyogva mellém áll.
- Azt hittem a tegnapi események után a szobájában töltöd az estét. -mondja és kiveszi a narancslevet.
- Nem történt tegnap semmi. -vonom meg a vállam.
- Ó, tényleg nem? Akkor, miért ment este fülig érő szájjal aludni Niall? -kérdezi.
- Na jó! -csukom be a hűtőajtót. - Volt egy csók köztem és közte, de csak ennyi. És a jövőben sem akarok semmit Niall James Horan-től, mielőtt mindenki találgatásokba kezdene. Szóval légyszíves közöld ezt a többiekkel is ha lejöttek, mert én most lelépek! -mondom nyugodtan, aztán kikerülve Lucy-t, kimegyek a konyhából.
Remélem, hogy mindenki bele törődik majd abba, hogy nincs és nem is lesz semmi köztem és Niall között!
.:Liam Payne:.
Lassan lehúzom magamról a takarót, aztán felülök. Egész éjjel alig aludtam valamennyit. Folyton két dolog járt az eszembe.. Az, amit az Allan-nél talált papírban olvastam és... és Liana.
Tegnap, amikor hazaérkeztünk, néhány percre kettesben maradtunk és ez alatt volt egy rövid beszélgetésünk.. Estére titokban kisurranunk a házból, a többiek tudta nélkül. Az egész ötlet úgy indult, hogy megemlítettem az elmaradt táncunkat, mire pár mondatcsere után arra jutottunk, amit már az imént említettem..
Kb. a fél éjszakát azzal töltöttem, hogy gondolkozzak, mi lehet a legmegfelelőbb hely...
Megmozgatom elaludt nyakamat, aztán kinyitom a szoba ajtót. Meglepetésemre még csend lohol az egész házban, holott ilyenkor már rég megy a veszekedés Niall és Zora között, hogy mi legyen a reggeli, vagy éppen az ebéd.
Mondjuk ha jobban belegondolok, tegnap eléggé feszült volt a hangulat a kocsiban. Senki nem szólt egy szót sem, csak egész végig Niall mosolygós arcát lehetett látni. Nem csodálom, én is boldog lennék ha... na mindegy.
Bezárom az ajtót, aztán levándorolok az emeletről egyenesen be a konyhába. Na ott már egyáltalán nincs még egy kis csend sem! Louis és Lucy lelkesen beszélget valamiről, miközben Zayn folyamatosan őket figyeli. Harry a telefonját bújja, miközben egyszer-kétszer beleiszik az italába. Liana pedig Harry mellett ülve nézi, ahogyan Zayn egyre jobban bámulja a lelkes beszélgetőket.
- Jó reggelt. -köszönök nekik és kezembe veszem a narancslevet, majd töltök egy pohárral.
- Reggelt. -köszönnek egymás után.
- Hol van Rómeó és Júlia? -kérdezem mire mindenki egyből nevetve rám figyel.
- Júlia elment valahova, mert nem bírta, hogy szerelme még mindig az igazak álmát alussza. -mondja parodizálva Louis.
- Rómeó meg valószínűleg várja, hogy kedvese egy csókkal ébressze. -folytatja a hülyéskedést Harry.
- Olyan idióták vagytok! -szól rájuk nevetve Lucy és Liana.
- Miért, mi csak válaszoltunk Payne lovag kérdésére. -válaszolja Louis, mint aki meg lett sértve.
- Payne lovag?? Jobbat nem tudsz?
- Akkor mondjuk... Payne Tábornok? -néz kérdőn Louis, mire mindenki csak nevet tovább.
- Tábornok? Hol élsz te, a 18-19. században? -mosolyog Liana.
- Sziasztok! -csatlakozik köreinkbe Niall, és sóhajtva leül Zayn mellé.
- Jó reggelt Rómeó! -vigyorog Louis, miközben megeszi a megmaradt gabonapelyhét.
- Nem vagyok Rómeó! -mondja Niall idegesen. - Ő sokkal szerencsésebb volt, mint én!
- Ezt meg, hogy érted? Zűr van a paradicsomban? -mosolyog utolsó mondatán Lou, de Lucy oldalba vágja.
- Mármint... Úgy értem, hogy valami veszekedésféle történt köztetek? -helyesbít Louis, és - nem szó szerint - bedobja a tányérját a mosogatóba.
- Olyasmi.. Bár nem mondanám veszekedésnek! Sokkal inkább kioktatásnak. -mondja zavartan Niall.
- Mi történt? Mondott valami rosszat, amivel megbántott? -teszo fel a következő kérdést Lucy.
- Nem, vagyis... Mindegy... Nem szívesen akarom az orrotokra kötni, szóval ha megengeditek inkább csak reggeliznék, aztán elmentem itthonról. -mondja Nialler és kinyitja a hűtőt, ami immár szinte üresen áll.
- Ti megettetek mindent? -nézek a többiekre.
- Rossz kifejezés a 'mindent' szó, erre a helyzetre. Igazából csak a megmaradt ételt ettük meg! Szóval végül is jól fogalmaztál..
- Igen, és mivel te meg Niall jöttetek le legutoljára, ezért rajtatok a sor, hogy elmenjetek bevásárolni. -mosolyog Zayn, majd szinte egyszerre indulnak kifele a többiekkel.
- Ezt nem mondjátok komolyan!? -állok egy helyben és csak bámulok Niall-re, aki meghúzva a vállát kisétál a konyhából.
- Kösz. -motyogom magam elé, majd megfordulok.
- Ha gondolod veled mehetek. -mosolyog Liana. - Így legalább megtudod mutatni, amit tegnap találtál!
-Oké, de egyenlőre csak beszélni fogok róla. Nem ajánlatos az utcán menni azzal a papírral. -mondom, miközben az előszobába menve felkapom a fekete dzsekimet.
- Elmész Liam-mel? -jelenik meg Niall is az ajtónál, indulásra készen.
- Hát, ha már te nem.. -válaszolom kissé mérgesen. Persze, azt nem bánom, hogy velem jön Liana, egyszerűen csak nem értem Niall miért nem képes egyszer az életben bevásárolni?!
- Bocs srácok, de éhen halok, és tuti nem bírnám ki, ha még evés előtt vásárolgatnom is kéne. -indokolja, majd bocsánatkérő nézéssel kimegy a házból.
- Megyünk? -kérdezi vékony kabátját felhúzva, Liana.
- Aha. -húzom féloldalas mosolyra a számat.
Bármilyen rossz volt az éjszakám és igaz, hogy hulla fáradt vagyok, de az ahogyan rám néz... megbabonáz! Nem kellene ilyet éreznem, hiszen megfogadtam magamnak, hogy a régi kapcsolatom után nem fogok újabba bele bonyolódni... Na igen, viszont arra nem számítottam, hogy egy mentés közben rám talál egy újabb csodálatos arc és tekintet.
Pontosabban én találtam rá...
- Min gondolkozol? -kérdezi, miközben mellettem sétál.
- Csak eszembe jutott a nap, amikor a srácokkal találkoztunk veled és a lányokkal. -válaszolom és oldalra fordítom a fejem, hogy lássam reggeli hullámos, barna haját. - Eléggé ki voltatok akadva, hogy mi is épp oda mentünk menteni!
- Na igen... Szerintem érthető volt, hogy mérgesek lettünk... Azelőtt megszoktuk, hogy csak hárman vagyunk, akik segítenek az embereknek és megmentik a világot, ha baj történik.
- Ez eddig oké, de azt akkor sem értem, miért kellett Zorának leütnie Zayn-t?!
- Tudod, hogy néha kicsit heves természetű. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy előfordul, hogy kiborul valami miatt. Na de akkor aztán nem mindig tanácsos túlzottan a közelében lenni.
- Na az egyszer biztos! Szegény Zayn, még másnap is masszőrt hívott, hogy helyre hozassa magát. -mondatomra elnevetjük magunkat.
- Lucy pedig utána egész nap azon aggódott, hogy nem-e lett semmi baja Zayn-nek.
- Történtek érdekes dolgok, az egyszer biztos. -mondom magam elé nézve.
Pár perc csönd következik, amit meg is törnék ha nem tenné meg helyettem ő.
- Lehet, hogy nem ide tartozik, de már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi volt írva arra a papírra, úgyhogy ha nem haragszol szívesen végig hallgatnálak. -mondja lelkesen, mikor befordulunk a sarkon.
- Oké Mr. Hízelgő, de most már témára térhetnénk? -nevet fel édesen.
- Hát, ami az illeti... Úgy terveztem, hogy majd reggelizés közben fogom elmesélni, miket derítettem ki. Persze, csak ha nincs ellenedre!?
- Honnan tudtad, hogy még nem reggeliztem? -kérdezi csodálkozva.
- Általában te korán szoktál kelni, de mivel most egy kicsit elhúzódott a tegnap éjszaka, ezért ma reggel olyan 10 óra körül kelhettél fel. A konyhában már ott voltak max. hárman, ami azt jelenti, hogy a maradék kaja és ital hamar elfogyott már azelőtt mielőtt te leértél volna. Főleg, úgy hogy Harry és Zayn biztos, hogy ott volt már régóta és mivel ha túl korán kelnek általában mindig korog a gyomruk az éhségtől. Ebből kiindulva pedig levonható a következtetés, miszerint szinte megettek mindent, mielőtt te, én, Niall vagy a többiek leérhettek volna. -magyarázom, de a végén egy picit elbizonytalanodok abban, hogy érthetően beszéltem-e.
- Aha... Oké. A lényeget megértettem. -nevet.
- Te az összes reggelt végig neveted? Csak mert eddig nem nagyon vettem észre.
- Ennyire figyeled,hogy mit csinálok reggelente?
- Hát, ami azt illeti nem csak reggelente nézem...
- És esetleg kamerát nem hordasz magadnál?
- Nincs szükség hozzá! Meg amúgy se kéne... vagyis nem kameráználak le. Hiszen ezt általában a szememmel teszem meg.
- Fejezd be ezt az egészet, mert nem jársz jól! -válik a hangja komollyá, de még így is benne van a vidámság.
- Mármint a bókolást? Befejezem ha ezt szeretnéd, de az estére már nem hiszem, hogy képes leszek teljesíteni ezt a kérést. -válaszolom nyugodtan és kinyitom a helyi bolt ajtaját.
- Nagyon biztos vagy magadban? -kérdezi mosolyogva és bemegy a helyiségbe, miután előre engedem.
- Nem mondanám. Inkább csak reménykedem, hogy jól sül el az esténk. -veszek el egy kosarat és megindulok az élelmiszerek irányába.
- Azért remélem, azt tudod hogy nem fogok a szobád ajtajáig elsétálni a végén!
- Nem vagyok olyan, aki már az első együtt töltött nap után rámászik a lányra! -mosolyodom el.
- Tudom, mert ismerlek! Vagyis már amennyire... -gondolkodik el.
- Hát... ha szeretnéd mindent megtudhatsz rólam ezen a napon és a következőkben.
- Szeretném... de csak szép sorjában mindent. -megy el előttem, miközben megajándékoz egy csodálatos mosollyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése