9. Rész

Hello Everyone!
Köszönöm az eddigi részekhez érkező pipákat és komikat, és elnézést,hogy most először írok fejezethez! Remélem tetszettek az eddig felrakott részek és, hogy majd ez a 9. rész is elnyeri sokak tetszését, ami egyébként picit rövidebbre sikerült, mint a többi... 
Végül pedig, jó olvasást!

A vásárlás után beülünk a szemközti vendéglőbe. Szerencsére nincsenek túlzottan sokan, így elkerülhetőnek tűnik a rajongói találkozás. Persze, szívesen csinálok velük képet vagy adok nekik aláírást, de néha vannak dolgok, amiket muszáj előtérbe helyezni! Ilyen például a gyűrött papír, amit előző nap találtam..
- Oké, most már eléggé kíváncsivá tettél, szóval kérlek most már nyögd ki, hogy mi volt abban a dokumentumban.! -mondja Liana, miközben leülünk az egyik két személyes asztalhoz.
- Mindjárt mondom... -mosolyodom el.
- Jó reggelt! Mit hozhatok? -kérdezi a fiatal pincér, miközben megáll az asztal mellet.
- Valamilyen kalácsfélét, mondjuk lekvárosat. -mondom, és közben rápillantok Liana-ra, hogy neki is megfelel-e. - Mellé pedig két csésze tejeskávét.
- Rendben, már is hozom. -mondja a pincér, majd elmegy.
- Nos... Este miután felmentem a szobámba, fúrta az oldalamat a kíváncsiság, ezért a kezembe vettem az irományt. Egy picit gyűrött volt néhány helyen, és be volt sárgulva, de tisztán ki lehetett venni, hogy mi van benne.
- És mi?
- Ez az, hogy nem tudom... Vagyis, furcsa írásjelek vannak rajta, amiből nem lehet kivenni, hogy mit jelent, aztán még van egy picike rajz ami valamilyen alagút félét ábrázol.
- Ha haza mentünk megnézhetem? Talán megtudok róla valamit, amit te nem.
- Persze, majd megmutatom. Meg a többieknek is a pénteki gyűlésen. -mondom, pont amikor megjön a pincér és lerakja elénk a kért dolgokat.
- Jól néz ki! -szívja be a lekváros kalács illatát Liana. Helyeslően bólintok, majd beleharapok a meleg és friss ételbe.
- Niall bánhatja, hogy nem jött velünk. -iszok közben egy korty tejeskávét.
- Szerintem ő már rég megrohamozta az egyik gyorséttermet és rendelt egy csomó kaját. -válaszolja nevetve Liana. - Egyébként soha nem értettem,hogy képes annyit enni.?
- Jó kérdés... Négy éve ismerjük a srácokkal, de még most sem jöttünk rá...

.:Niall Horan:.
Miután kijöttem a házból, egyből beszálltam az autómba és megkerestem a legközelebb lévő kajás boltot. Beszereztem néhány falatot majdnem mindenből, majd leparkoltam a kedvenc parkomnál. 

Előveszem a papírzacskóba rakott finomságokat, aztán neki látok a reggelimnek.
Bekapcsolom és halkra állítom a rádiót, míg végül belemerülök a gondolataimba.
Az agyam egyre jobban csak Zorán jár, és azon a kellemes pillanaton, ami tegnap köztünk történt.
Mindig is közel akartam lenni hozzá, végig akartam simítani az arcán, miközben a reggeli napfény megvilágítja gyönyörű szőke haját...
Azonban azt csak álmomban gondoltam, hogy valaha is csókolózni fogunk! Az egyik legjobb pillanat volt az életemben, amikor a kezeimmel megtarthattam az erős, ámde mégis nőiesen gyenge testét!
Gondolkodásomat a telefonom rezgése zavarja meg. Megtörlöm kezeimet egy szalvétával, amit az ételhez raktak be, majd kiveszem a zsebemben lévő telefont. Feloldom a zárat, és rögtön rámegyek a beérkező üzenetre.

"Nem tudnál félórán belül eljönni a Hyde Parknál lévő Starbucksba? Fontos lenne..."

Miután elolvasom az üzenetet, ledobom a telefont a mellettem lévő ülésre, a még megmaradt pár finomságot visszateszem a papírzacskóba, és egy korty Cola után beindítom a kocsit. Elhagyom a parkolót, majd útnak indulok. A hosszabbik oda vezető út mellett döntök, mivel először még összeszeretném szedni a szavakat, amiket majd mondok.. Tudtam, hogy elfog jönni a perc amikor meg kell beszélnünk a történteket, de azt hittem, ez csak később fog megvalósulni. Igazából gondolom, hogy mit fog mondani, de azért bízok benne, hogy nem lesz teljesen világromboló a beszéde.
~ ~ ~ ~ ~
A kelleténél talán hamarabb érkezem meg a kávézóba, de őt még akkor sem látom sehol. Bizonyára még csak azelőtt pár perce indulhatott el, hogy az sms-t küldte.
Nyugtatónak kérek egy Cappucino-t. Miközben iszom, az ujjammal dobolok az asztalon és várok... várok, hogy leüljön a szemben lévő székre, és elmondja, hogy mekkora hiba volt, meg hogy nem akar tőlem semmit... mert sejtem, hogy ezeket fogja mondani!
Ahogy az idő egyre jobban telik, annál inkább elakarok menni. Viszont pont, amikor készülnék felállni a pulttól, megjelenik a várt személy. Szépséges szőke hajával, divatos napszemüvegével és karcsú testalkatával, olyan mintha egy női magazinból lépett volna ki.
Először körül néz, aztán amikor meglát közeledni kezd felém.
- Szia, Niall! -mosolyog rám. - Bocsi, hogy késtem, de nagy volt a forgalom!
- De hát nincs is kocsid, és tudtommal jogsid se nagyon.. Egyébként nincs semmi baj! -nézek bele kék szemeibe, miután leveszi a napszemüvegét.
- Egy barátom hozott el. -vigyorodik el.
- Úgy már más... Öhm.. Kérsz valamit? -nézek rá kérdőn.
- Nem köszi. Csak beszélni akarok veled, aztán itt se vagyok! Ma lesz az első órám a Tánc Akadémián! -mondja izgatottan.
- Biztos ügyes leszel. Láttalak már táncolni és igazán sok tehetség szorult beléd! -mosolyodok el, látva boldog arcát.
- Kedves, hogy ezt mondod, de azt hiszem a zsűri tagjai közül egynek nem nagyon nyerte el a tetszését... Na mindegy... Nem is erről akartam beszélni! -süti le fejét.
- Hallgatlak. -zavarom meg a kellemetlen csendet.
- Igen, ez egy picit kínos... Szóval, arról van szó, hogy nem szeretném ha félreértelmeznéd a tudod mit! Egyszer megtörtént, nagy hiba volt, de nem csinálhatjuk vissza! Arra akarok kilyukadni, hogy ne hidd azt, hogy még egyszer előfordul és, hogy bármi is fog alakulni köztünk, mert nem így van.. Még ha alakulna is valami, akkor se lenne a végén semmi, mivel nem illünk össze. Te egy nyugodt és rendes srác vagy, én meg egy lány, aki kiakarja élvezni az élete mindennapját!
- Elmondhatom, azt amit én gondolok erről? -kérdezem, mire egy gyenge bólintást kapok válaszul.
- Nos... az a csók számomra olyan nagyszerű volt, mint te magad, és mielőtt ellenkeznél elmondom, hogy tudom, hogy neked is tetszett... Éreztem rajtad, hogy nem akarsz ellökni hanem folytatni akarod, amíg lehet!  -mondom egy kis határozottsággal.
- Nem értek veled egyet, mert ez egyáltalán nem így van! Nem élveztem és nem akarom, hogy többször megismétlődjön! Kérlek ezt tartsd tiszteletben és ha jóban akarsz lenni velem, akkor továbbra is barátként tekintesz rám!  -áll fel idegesen, majd kiviharzik a kávézóból.
Értetlenül meredek a távozó lány után, és próbálok épp eszű ember módjára gondolkodni. Komolyabban meg kell gondolnom, hogy mi lesz a következő lépésem, mert az biztos, hogy ha olyat teszek, ami nincs Zora ínyére, akkor többet még a nevét sem ejthetem ki! Már pedig én a közelében akarok maradni és megakarom ismerni az igazi, kedves énjét is, szóval jobb lesz ha minél hamarabb elrendezem ezt a vitát kettőnk között...  

8. Rész

 .:Zayn Malik:.
- Csináljunk már valamit!  -szorítja meg a kezemet Lucy.
- Majd ha lesz rá lehetőség. -suttogom alig észrevehetően.
Lucy értetlen tekintettel mered rám. Megértem, hogy kétségbe van esve és, hogy aggódik, de neki is meg kell értenie, hogy rossz dolog lenne hirtelen cselekedni.
- Ki a fene vagy? -kérdezi Liam, miután egy pillantást vet ránk.
- Az nem fontos! A lényeg, hogy elengedem a lányt ha elmondjátok, hogy hol van a gyémánt! -mondja, a fejét sötét kapucnival eltakaró fiú vagy férfi. Bár a hangjából ítélve nem lehet több huszonöt évesnél. Láthatólag egy picivel jobban szorítani kezdi a pisztolyt. Zora nem reagál semmit, csak áll - nem mintha mást nagyon tudna tenni - és figyelmesen hallgatja a beszélgetést. Az arcán úgy látszik, mintha gondolkodna valamin, aztán csak simán, rezzenéstelen arccal bámul ránk. Egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki félne, hogy esetleg eldördül az a fegyver. Ellentétben a testvérével, aki még mindig nyugtalanul feszeng a karjaim közt.
- Milyen gyémánt? -kérdezi Harry, ezzel valószínűleg húzva az időt.
- Amit, mindenki keres itt! -mutat végig mindannyiunkon, beleértve Allan embereit is. - Szóval?
- Nem tudjuk hol van. -válaszolja Liam.
- Az lehet... de információitok vannak.
- Nem tudunk semmit! -mondja szárazon Harry.
- Higgyétek el, jobb ha elmondjátok, amit tudtok!
- Csak azt tudjuk, hogy nagy ereje van ha használatba kerül. -szólal meg Niall, és egy lépést tesz előre.
- Ezt én is tudom!!  -csattan fel a kapucnis.
Niall-nek összeszorul a keze és pár másodperce megfeszül a teste.
- Ők tudják, vagyis többet tudnak, mint mi szóval inkább Allan nyomult embereit kéne faggatni!!! -kiabál Ír társunk, mire a kapucnis leengedi a pisztolyt Zoráról és a lányt odalöki Niall-hez.
Hogy ezután mi történt, azt nem tudom, mivel egy nagy füst felhő vesz körül minket. Mindenki elkezd köhögni és fuldokolni, majd amikor végre eltűnik a füst, tisztán látunk újra. A fegyveres őrült eltűnt, pont úgy mint az ellenségeink..
- Muszáj ezt most? Csináljátok már inkább otthon vagy a kocsiban! -halljuk meg az egyik irányból Louis hangját. Mindenki mosolyogva fordul felé, aztán a szemünk azt keresi, hogy mire mondta ezt Mr. Viccmester. Persze rögtön leesik, hogy kikről beszél Louis, ugyanis ők az egyetlenek, akik a földön hevernek és éppen... khm... szóval smárolnak.
Zora a megjegyzés hallatán lelöki magáról Niall-t és gyorsan felkel a földről.
- Waoo!! -mosolyog meglepődve Lucy miközben még mindig a karomat, pontosabban a kezemet fogja.
- Ha már itt tartunk... Zayn kellő képen felmelegítetted Lucy kezét? -néz rám és Lucy-re Zora, arcán egy nagy vigyorral.
A mellettem lévő lány rögtön elengedi a kezemet, és zavarában eltűr egy tincset a füle mögé. Úgy néz ki, mint aki fázik, de amikor rákérdeztek, akkor csak flegmán válaszol.
Az úgy mond bocsánatkérése után, azt hittem, hogy a nap folyamán már nem fog velem lekezelően bánni, de láthatóan visszatért a régi énjéhez...
 
.:Zora Thomson:.
Reggel álmosan csoszogok le a konyhába, miközben reménykedem, hogy nem futok össze senkivel. Semmi kedvem hozzá, hogy azt hallgassam ahogyan mindenféle kérdéssel bombáznak meg. A másik pedig, hogy a csók után nem akarok Niall-lel összefutni! Részemről nagy hiba volt, hogy hagytam, hogy megcsókoljon..
Szeretem őt de nem úgy, ahogy azt ő gondolja.. Senkivel nem akarok kapcsolatot, legalábbis egy ideig... Azonban hiába nem vagyok Niall-be szerelmes, még is jóleső érzéssel töltött el, amikor édes ajkait a számra illesztette...
Ahjj... miért jár ez az eszembe?
- Hát te? Nem aludtál Niall-nél? -hallok meg egy nevetést a hátam mögül. A hang irányába fordulok, mielőtt még oda lépek a hűtőhöz.
- Nagyon vicces! -forgatom a szemeimet, mire a húgom mosolyogva mellém áll.
- Azt hittem a tegnapi események után a szobájában töltöd az estét. -mondja és kiveszi a narancslevet.
- Nem történt tegnap semmi. -vonom meg a vállam.
- Ó, tényleg nem? Akkor, miért ment este fülig érő szájjal aludni Niall? -kérdezi.
- Na jó! -csukom be a hűtőajtót. - Volt egy csók köztem és közte, de csak ennyi. És a jövőben sem akarok semmit Niall James Horan-től, mielőtt mindenki találgatásokba kezdene. Szóval légyszíves közöld ezt a többiekkel is ha lejöttek, mert én most lelépek!  -mondom nyugodtan, aztán kikerülve Lucy-t, kimegyek a konyhából.
Remélem, hogy mindenki bele törődik majd abba, hogy nincs és nem is lesz semmi köztem és Niall között!


.:Liam Payne:.
Lassan lehúzom magamról a takarót, aztán felülök. Egész éjjel alig aludtam valamennyit. Folyton két dolog járt az eszembe.. Az, amit az Allan-nél talált papírban olvastam és... és Liana.
Tegnap, amikor hazaérkeztünk, néhány percre kettesben maradtunk és ez alatt volt egy rövid beszélgetésünk.. Estére titokban kisurranunk a házból, a többiek tudta nélkül. Az egész ötlet úgy indult, hogy megemlítettem az elmaradt táncunkat, mire pár mondatcsere után arra jutottunk, amit már az imént említettem..
Kb. a fél éjszakát azzal töltöttem, hogy gondolkozzak, mi lehet a legmegfelelőbb hely...

Megmozgatom elaludt nyakamat, aztán kinyitom a szoba ajtót. Meglepetésemre még csend lohol az egész házban, holott ilyenkor már rég megy a veszekedés Niall és Zora között, hogy mi legyen a reggeli, vagy éppen az ebéd.
Mondjuk ha jobban belegondolok, tegnap eléggé feszült volt a hangulat a kocsiban. Senki nem szólt egy szót sem, csak egész végig Niall mosolygós arcát lehetett látni. Nem csodálom, én is boldog lennék ha... na mindegy.
Bezárom az ajtót, aztán levándorolok az emeletről egyenesen be a konyhába. Na ott már egyáltalán nincs még egy kis csend sem! Louis és Lucy lelkesen beszélget valamiről, miközben Zayn folyamatosan őket figyeli. Harry a telefonját bújja, miközben egyszer-kétszer beleiszik az italába. Liana pedig Harry mellett ülve nézi, ahogyan Zayn egyre jobban bámulja a lelkes beszélgetőket.
- Jó reggelt. -köszönök nekik és kezembe veszem a narancslevet, majd töltök egy pohárral.
- Reggelt. -köszönnek egymás után.
- Hol van Rómeó és Júlia? -kérdezem mire mindenki egyből nevetve rám figyel.
- Júlia elment valahova, mert nem bírta, hogy szerelme még mindig az igazak álmát alussza. -mondja parodizálva Louis.
- Rómeó meg valószínűleg várja, hogy kedvese egy csókkal ébressze. -folytatja a hülyéskedést Harry.
- Olyan idióták vagytok! -szól rájuk nevetve Lucy és Liana.
- Miért, mi csak válaszoltunk Payne lovag kérdésére. -válaszolja Louis, mint aki meg lett sértve.
- Payne lovag?? Jobbat nem tudsz?
- Akkor mondjuk... Payne Tábornok? -néz kérdőn Louis, mire mindenki csak nevet tovább.
- Tábornok? Hol élsz te, a 18-19. században? -mosolyog Liana.
- Sziasztok! -csatlakozik köreinkbe Niall, és sóhajtva leül Zayn mellé.
- Jó reggelt Rómeó! -vigyorog Louis, miközben megeszi a megmaradt gabonapelyhét.
- Nem vagyok Rómeó! -mondja Niall idegesen. - Ő sokkal szerencsésebb volt, mint én!
- Ezt meg, hogy érted? Zűr van a paradicsomban? -mosolyog utolsó mondatán Lou, de Lucy oldalba vágja.
- Mármint... Úgy értem, hogy valami veszekedésféle történt köztetek? -helyesbít Louis, és - nem szó szerint - bedobja a tányérját a mosogatóba.
- Olyasmi.. Bár nem mondanám veszekedésnek! Sokkal inkább kioktatásnak. -mondja zavartan Niall.
- Mi történt? Mondott valami rosszat, amivel megbántott? -teszo fel a következő kérdést Lucy.
- Nem, vagyis... Mindegy... Nem szívesen akarom az orrotokra kötni, szóval ha megengeditek inkább csak reggeliznék, aztán elmentem itthonról. -mondja Nialler és kinyitja a hűtőt, ami immár szinte üresen áll.
- Ti megettetek mindent? -nézek a többiekre.
- Rossz kifejezés a 'mindent' szó, erre a helyzetre. Igazából csak a megmaradt ételt ettük meg! Szóval végül is jól fogalmaztál..
- Igen, és mivel te meg Niall jöttetek le legutoljára, ezért rajtatok a sor, hogy elmenjetek bevásárolni. -mosolyog Zayn, majd szinte egyszerre indulnak kifele a többiekkel.
- Ezt nem mondjátok komolyan!? -állok egy helyben és csak bámulok Niall-re, aki meghúzva a vállát kisétál a konyhából.
- Kösz. -motyogom magam elé, majd megfordulok.
- Ha gondolod veled mehetek. -mosolyog Liana. - Így legalább megtudod mutatni, amit tegnap találtál!
-Oké, de egyenlőre csak beszélni fogok róla. Nem ajánlatos az utcán menni azzal a papírral. -mondom, miközben az előszobába menve felkapom a fekete dzsekimet.
- Elmész Liam-mel? -jelenik meg Niall is az ajtónál, indulásra készen.
- Hát, ha már te nem.. -válaszolom kissé mérgesen. Persze, azt nem bánom, hogy velem jön Liana, egyszerűen csak nem értem Niall miért nem képes egyszer az életben bevásárolni?!
- Bocs srácok, de éhen halok, és tuti nem bírnám ki, ha még evés előtt vásárolgatnom is kéne. -indokolja, majd bocsánatkérő nézéssel kimegy a házból.
- Megyünk? -kérdezi vékony kabátját felhúzva, Liana.
- Aha. -húzom féloldalas mosolyra a számat.
Bármilyen rossz volt az éjszakám és igaz, hogy hulla fáradt vagyok, de az ahogyan rám néz... megbabonáz! Nem kellene ilyet éreznem, hiszen megfogadtam magamnak, hogy a régi kapcsolatom után nem fogok újabba bele bonyolódni... Na igen, viszont arra nem számítottam, hogy egy mentés közben rám talál egy újabb csodálatos arc és tekintet.
Pontosabban én találtam rá...
- Min gondolkozol? -kérdezi, miközben mellettem sétál.

- Csak eszembe jutott a nap, amikor a srácokkal találkoztunk veled és a lányokkal.  -válaszolom és oldalra fordítom a fejem, hogy lássam reggeli hullámos, barna haját. - Eléggé ki voltatok akadva, hogy mi is épp oda mentünk menteni!
- Na igen... Szerintem érthető volt, hogy mérgesek lettünk... Azelőtt megszoktuk, hogy csak hárman vagyunk, akik segítenek az embereknek és megmentik a világot, ha baj történik.
- Ez eddig oké, de azt akkor sem értem, miért kellett Zorának leütnie Zayn-t?!
- Tudod, hogy néha kicsit heves természetű. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy előfordul, hogy kiborul valami miatt. Na de akkor aztán nem mindig tanácsos túlzottan a közelében lenni.
- Na az egyszer biztos! Szegény Zayn, még másnap is masszőrt hívott, hogy helyre hozassa magát. -mondatomra elnevetjük magunkat.
- Lucy pedig utána egész nap azon aggódott, hogy nem-e lett semmi baja Zayn-nek.
- Történtek érdekes dolgok, az egyszer biztos. -mondom magam elé nézve.
Pár perc csönd következik, amit meg is törnék ha nem tenné meg helyettem ő.
- Lehet, hogy nem ide tartozik, de már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi volt írva arra a papírra, úgyhogy ha nem haragszol szívesen végig hallgatnálak. -mondja lelkesen, mikor befordulunk a sarkon. 

- Rád nem hiszem, hogy tudnék haragudni, vagyis ha ez megtörténne akkor annak tényleg nagy dolognak kellene lennie. -pillantok rá, nagy vigyorral az arcomon.
- Oké Mr. Hízelgő, de most már témára térhetnénk? -nevet fel édesen.
- Hát, ami az illeti... Úgy terveztem, hogy majd reggelizés közben fogom elmesélni, miket derítettem ki. Persze, csak ha nincs ellenedre!?
- Honnan tudtad, hogy még nem reggeliztem? -kérdezi csodálkozva.
- Általában te korán szoktál kelni, de mivel most egy kicsit elhúzódott a tegnap éjszaka, ezért ma reggel olyan 10 óra körül kelhettél fel. A konyhában már ott voltak max. hárman, ami azt jelenti, hogy a maradék kaja és ital hamar elfogyott már azelőtt mielőtt te leértél volna. Főleg, úgy hogy Harry és Zayn biztos, hogy ott volt már régóta és mivel ha túl korán kelnek általában mindig korog a gyomruk az éhségtől. Ebből kiindulva pedig levonható a következtetés, miszerint szinte megettek mindent, mielőtt te, én, Niall vagy a többiek leérhettek volna. -magyarázom, de a végén egy picit elbizonytalanodok abban, hogy érthetően beszéltem-e.

- Aha... Oké. A lényeget megértettem. -nevet.
- Te az összes reggelt végig neveted? Csak mert eddig nem nagyon vettem észre.
- Ennyire figyeled,hogy mit csinálok reggelente?
- Hát, ami azt illeti nem csak reggelente nézem...
- És esetleg kamerát nem hordasz magadnál?
- Nincs szükség hozzá! Meg amúgy se kéne... vagyis nem kameráználak le. Hiszen ezt általában a szememmel teszem meg.
-  Fejezd be ezt az egészet, mert nem jársz jól! -válik a hangja komollyá, de még így is benne van a vidámság.
- Mármint a bókolást? Befejezem ha ezt szeretnéd, de az estére már nem hiszem, hogy képes leszek teljesíteni ezt a kérést. -válaszolom nyugodtan és kinyitom a helyi bolt ajtaját.
- Nagyon biztos vagy magadban? -kérdezi mosolyogva és bemegy a helyiségbe, miután előre engedem.
- Nem mondanám. Inkább csak reménykedem, hogy jól sül el az esténk. -veszek el egy kosarat és megindulok az élelmiszerek irányába.
- Azért remélem, azt tudod hogy nem fogok a szobád ajtajáig elsétálni a végén!
- Nem vagyok olyan, aki már az első együtt töltött nap után rámászik a lányra! -mosolyodom el.
- Tudom, mert ismerlek! Vagyis már amennyire... -gondolkodik el.
- Hát... ha szeretnéd mindent megtudhatsz rólam ezen a napon és a következőkben.
- Szeretném... de csak szép sorjában mindent. -megy el előttem, miközben megajándékoz egy csodálatos mosollyal.

7. Rész

.:Liam Payne:.
Az a szerencse, hogy az esküvő nem pont Mullinger-ben lett megszervezve, ugyanis egy kicsit hosszú utat kellene megtennünk. De így, hogy közel London-hoz lett megvalósítva, csak pár kilométert kell utaznunk az ellenség házáig.
Szép lassan lepar
kolok, majd kiszállok a kocsiból a többiekkel együtt.
- Na szóval, mi a terv? -igazítja meg a nyakkendőjét Harry. - Gondolom nem fogunk csak úgy besétálni, és bemenni az irodájába.
- Tényleg nem! Először is csoportokba szerveződünk, aztán az egyik részünk belopózik az irodába, a másik részünk pedig kideríti, hogy azok ott miben sántikálnak. -bök a fejével jobb oldalra Zayn, ahol három srác áll.
- Azokat az idiótákat még ide is magával hozza? -kérdi összeszorított kezekkel, Niall.
Jól ismerjük ezt a három srácot. Mindannyian Allan-t "szolgálják", vagyis - más szóval - benne vannak a SuperBads-ben.
- Szerinted ha Allan van valahol, akkor ők nincsenek ott? -nevet gúnyosan Harry.
- Na srácok, szerintem kezdjük el a bevetést. -mosolyodik el Louis.
- Igazad van. Szóval, akkor Harry, Louis, Niall és Zora szépen kideríti, hogy mire készülnek azok a barmok, addig pedig a többiekkel besétálunk a rendezvényre. -vázolom a tervet, amikor nekem jön hátulról valaki.
- Hé! -fordulok dühösen abba az irányba, ahonnan a lökés érkezett.
- Elnézést. -morogja az egyik srác, aki eddig még a kocsiknál állt a többivel.
- Jobb ha megyünk. Kezd ez az egész furcsa lenni nekem. -szólal meg Zayn, aztán pár perc múlva már a terv szerint csináljuk a dolgokat. Liana, Lucy, Zayn és én megindulunk a bejárat felé, míg Harry-ék egy másodperc alatt eltűnnek az ellenkező irányba. Megállunk egy pillanatra a ház ajtajánál, aztán belépünk. Oda bent jazz számokat játszannak, miközben több kiöltözött ember beszélget vagy éppen táncol, a kellemesnek mondható zenére. Körülnézek és rögtön megakad a szemem egy bájos lányon, aki egy háttal álló férfival beszélget.
- Megvan Allan és a lánya. Hogyan tovább? -fordulok a többiek felé.
- Nem azt mondtátok, hogy mindent kiterveltetek? -néz rám kérdőn Liana.
- Hát valamilyen értelemben igen, de nagyon sokat nem gondoltunk ki. -válaszol helyettem is Zayn.
- Oké. Hát akkor szerintem üdvözöljük őket. -szólal meg Lucy, és megindulna ha Zayn nem rántja vissza.
- Szerintem nem úgy kéne oda mennünk, hogy állunk így külön négyen. -mosolyodik el Malik.
- Miért akkor, hogy menjünk oda te Tervzseni?
- Mondjuk így. -mondja Zayn, és ugyanebben a pillanatban karon ragadja Lucy-t.
- Na gyerünk már! Nem akarok egész este ezen a helyen lenni. -néz rám és Liana-ra, Zayn.
- Jól van, na.-forgatom a szemeimet, és a jobb karomat a mellettem álló lány felé nyújtom. Lassan, de ütemesen megindulunk Allan-ék felé. A férfi lánya, épp akkor megy el, amikor mi odaérünk.
Megbeszéltük, hogy Liana-val Allan környékén maradunk, míg Zayn és Lucy megkeresi az idegent.
- Mr. Allan Jeffrin? -szólítom meg, Allan-t, és az egyik kezemet felé nyújtom.
- Igen.? Én lennék. -fogadja el a kézfogást, miközben végig az arcomat nézegeti.
- Kikhez van szerencsém? Már elnézést, de nagyon ismerősök vagytok.
- Valóban, már sokszor találkoztunk. -mondom, majd folytatom.
- Liam Payne! Két éve a lánya buliján énekeltem a bandatársaimmal. -vetek felé egy féloldalas mosolyt.
- Á, már értem! Nos, akkor örülök, hogy megint találkoztunk. Sőt, nem is tudod mennyire. A lányom, megint szeretné ha fellépne a bandátok. Milyen véletlen, hogy épp most találkozunk! -nevet, aztán hozzáteszi, hogy ha gondolom megbeszélhetjük az időpontot az irodájában.
- Persze. Szóljon ha alkalmas az idő. -válaszolom, mielőtt elmegy.
Kigombolom az öltönyömön lévő gombot, aztán a szememmel végig követem Allan útját. Egy ismeretlen férfihoz megy oda, akivel aztán kimennek a házból.
Most jött el az alkalom! Addig amíg Allan kint van a vendégével, addig mi szépen belopózhatunk az irodájába.
- Most vagy soha. -nézek Liana-ra, mire bólintva megindul az emeletre vezető lépcsők felé.
Szapora léptekkel követem. Egy pillanat múlva már az irodában vagyunk, és papírokat meg dokumentumokat keresünk, amikkel előbbre juthatunk az üggyel kapcsolatban. A könyvek között keresgélek, amikor Allan és egy másik férfi hangja csendül fel.
- Liam... -néz rám aggódva és megoldásra várva Liana. A kezemben lévő könyvből még gyorsan kiveszem a benne lelt papírt, aztán a könyvet visszarakva gondolkodva lépek Liana mellé. Már túl késő lenne kimenni a helyiségből, mivel belép a két férfi meglepő pillantásokat vetve.
- Ti meg mit kerestek itt? -néz ránk érdeklődve Allan.
- Csak a fellépésről szerettünk volna beszélni. -válaszolom hirtelen ötlettől vezérelve.
- Á, értem. De nem azt beszéltük meg, hogy majd ha nekem alkalmas lesz, akkor ejtjük meg a beszélgetést? -ül le az asztalához, miközben a másik férfi megáll mellettem, és gyanús tekintettel figyel.
- Igen, viszont muszáj indulnunk, mert van egy másik parti, amire hivatalosak vagyunk. Szóval, ezért úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb ha most felkeresem magát, és elintézzük az időpont egyeztetést. -magyarázom, miközben próbálom nem felkelteni az érdeklődését még jobban.
- Nos, rendben. Egyébként a barátnőd, minden hova veled megy? -néz Liana-ra, elmosolyodva.
- Nem vagyok a barátnője. -szólal meg a mellettem álló lány, ellenkező hangon.
- Elnézést! Utólag már eszembe jutott, hogy nem nagyon olvastam a hírekben, hogy kapcsolatban lennél Liam. -nevet fel Allan, és előhúz az asztaláról egy mappát, Főbb események címmel.
Az elkövetkezendő percekben mindent megbeszélünk a "legnagyobb örömömre" ! Nem nagyon volt kedvem hozzá, hogy negyedóráig az úgy nevezet "ellenségem" beszédét és idétlen nevetését hallgassam... De a lényeg, hogy találtunk egy lehetséges nyomra vezető iratot...

 

.:Zayn Malik:.
Lucy-vel már kb. fél órája bolyongunk kint a ház előtt, de semmi különös nem történik. Megint körülnézek alaposan, de még mindig nincs semmi furcsa a környéken.
- Hol a francba vannak? -morgok hangosan.

- Honnan tudjam? -néz rám dühösen.
- Oké, figyelj! Nem tudom, hogy mi bajod van velem de jobb lenne ha legalább a küldetéskor félretennéd a haragodat. -fordulok felé.
- Nincs veled semmi bajom, csak... ahjj... -hajtja le a fejét.
- Ha ezt bocsánatkérésnek szántad, akkor elfogadom. -mosolygok rá.
Ekkor egy nagy zaj csapja meg a fülemet.
- Mi a fene ez a hang? És honnan jön?
- Szerintem arról. -mutat Lucy - nem messze attól a helytől, ahol nem rég álltunk - egy pontra.
- Oda menjünk? -kérdezem picit bizonytalanul, mire egy apró biccentést kapok válaszul. Megindulunk a hangok irányába, viszont amikor közelebb érünk; megtorpanunk. Harry és Niall azokkal a srácokkal verekszik, akiket láttunk. Louis és Zora pedig gőzöm sincs, hogy hova tűntek de nincsenek itt az egyszer biztos.!
Halkan leguggolunk a konténerek mögé.
- Sziasztok. -ül le mellénk Liam és Liana, halkan.
- Helló.. Kiderítettetek valamit?  -nézek rájuk kérdőn.
- Lehetséges, de ezt majd később megbeszéljük... -válaszolja Liam.
Épp földre teríti az egyik fickó Harry-t, amikor Liam ráugrik és leüti a srácot.
- Kösz. -mondja Harry, miközben feláll a földről.
- Hol van Zora és Louis? -kérdezi Lucy aggódva, mint aki rosszat sejt.
- Elmentek már egy félórája, mert láttak egy férfit, aki bement a házba. Azt mondták, hogy körül néznek a környéken. -válaszolja Niall, miközben hason rúgja Dylan-t.
- Srácok... azt hiszem, valami történt velük.. -néz kétségbeesve Lucy.
- Látomásod volt? -lép hozzá Niall.
Az eközben feltápászkodott Dylan most haragosan Niall felé tart. Tudom, hogy cselekednem kell, ezért egy erős, határozott mozdulattal beleverek a hátába, mire ő összeesik.
- Mindjárt itt vannak. -motyogja Lucy.
- De kik? -emeli fel a hangját idegességében Niall, kérdésére azonban választ nem kap.
- Zora!! -kiált fel Lucy, és majdnem oda fut a fogva tartott lányhoz, azonban magamhoz húzom.
-Nyugalom... -suttogom neki, és próbálom nem elengedni. Tudom, hogy csak rontana a helyzeten ha oda szaladna a testvéréhez, akinek a fejéhez egy pisztolyt tartanak. Mindeközben pedig remélem, hogy Niall ott marad a helyén... Legalább is addig, amíg nem lesz meg az alkalmas pillanat a szabadításhoz...

6. Rész

.:Niall Horan:.
Eljött ez a csodás nap is. Ma van az esküvő napja szóval már nagyon izgulok. Tök furi... Nem is az én esküvőm, de mégis ilyen érzésem van. Még jó, hogy az oldalamon egy ilyen csodás lánnyal fogok ballagni, mint Zora. Nem nagyon gondolkodtam rajta, hogy mi lenne ha nemet mond. De nem is kell ezen agyalnom.. Inkább meg kellene valahogy találnom a nyakkendőmet.
- Liam!!! -kiáltom el magam, mire az ajtóban megjelenik a félig felöltözött srác.
- Mi a fene történt? -kérdezi, inggombolás közben.
- Bocs... csak nem találom a nyakkendőmet. -nézek rá aggódva.
- Niall! Ott van mögötted a kis fotelba. -mutat mögém, mire oda nézek.
- Köszi. -vigyorgok.
- Nincs mit. -sóhajt és nevetve megrázza a fejét.
- A lányok? -kérdezem, miközben a nyakkendővel babrálok.
- Szerintem öltöznek meg ilyenek... Tudod, amiket ilyenkor szoktak csinálni.
- Niall kész vagy? -hallom meg a bátyám hangját. - Szervusz Liam!
Ráz kezet Li-vel, aki éppen az ingét dugja be a nadrágjába.
- Hello Greg! -köszön Liam. - Már csak két óra és megházasodsz!
- Bizony, és nagyon jó érzés! Egyszer majd ti is megtudjátok. -kacsint Greg.
- Remélem. -mosolygok.
- Na, én megyek folytatni az öltözködést. Majd találkozunk! -mondja Li, és kimegy a szobából.
- Na és... Elmondod a jó öreg bátyádnak, hogy mitől vagy ilyen izgatott.? -kíváncsiskodik Greg.
- Ma van a testvérem esküvője. Ez nem elég indok? -nézek rá mosolyogva.
- Az, de látok valami mást is a szemedben, amitől izgatott vagy. Szóval?  -faggat tovább.
- Elég annyit tudnod, hogy kitűztem magam elé egy célt! -válaszolom.
- Milyen célt? -szólal meg egy lágy hang. Az ajtó felé fordulok és csodálattal nézek az ott álló lányra, aki egy szépséges ruhában áll.
- Gyönyörű vagy!  -nyögöm ki nagy nehezen, mivel még mindig elvagyok foglalva azzal, hogy Őt bámuljam.
- Aha... Már értem. -mosolyog Greg, és megütögeti a vállamat. - Kint megvárlak titeket!
- Amúgy köszi.. -mosolyog Zora. - Kész vagy?
- Aha. Mehetünk ha gondolod! -veszem a kezembe az öltönyömet.
- Rendben. -válaszolja, majd megindulunk kifelé a házból.
- Mikor jönnek a többiek? -kérdezi Greg, mikor már a kocsinál vagyunk.
- Fél óra múlva indulnak ők is.  -szállok be a kormány mögé.
Másfél órás út után meg is érkezünk az esküvői helyszínre. Már most egy csomó rajongó és lesifotós tolong az épületnél.
- Hűha... Nem gondoltam volna, hogy még ide is eljönnek. -csodálkozik Greg.
- Hát én igen.. -sóhajtok egy nagyot, és kiszállok az autóból, drága bátyámmal együtt. Ezek után kinyitom a hátsó ajtót, ahol Zora ül, és kisegítem az autóból.
- Most már csak be kell jutnunk az épületbe. -mondja és kiveszi az ülésről az öltönyömet, amit átveszek tőle.
- Oké. Csak maradj mellettem. -tekintek rá utoljára, és lépek egyet, mikor megfogja a kezemet. Erre én elmosolyodok és megpróbálom épségben kijuttatni magunkat.
~ ~ ~ ~ ~
.:Liam Payne:.
Bekötöm a nyakkendőmet, majd felveszem a - már előkészített - öltönyt, és kiballagok a szobából. Szépen lassan lesétálok az emeletről és leülök a tévét néző, Zayn mellé.
- Hát te? Azt hittem felszedsz valami csajt, és elhozod. -nézek rá nevetve.
- Eredetileg úgy volt, de inkább nő nélkül megyek. -válaszolja, miközben kapcsolgat.
- Hahó, fiúk! Mit csináltok, az indulás előtt negyedórával? -jelenik meg a tévé mellet Lucy, csinosan felöltözve.
- Waoo... -néz végig rajta Zayn. - Mond, hogy egyedül mész!
- Hahaha. Képzeld el, hogy igen... egyedül megyek. -válaszolja mérgesen Lucy.
- Most meg mi bajod van? -érdeklődik Zayn, és kikapcsolja a tévét.
- Semmi azon kívül, hogy mindig felidegesítesz mostanában!
- Nyugi babe, nem direkt csinálom! Egyébként örülök, hogy egyedül mész, mert így legalább van esélyed velem jönni. -kacsint Zayn, mire én is és Lucy is kérdőn nézünk rá.
- Te most... megkértél, hogy menjek veled az esküvőre? -néz Lucy Zayn-re, tágra nyílt szemekkel.
- Igen. -áll fel Zayn, és komoly tekintettel néz a lányra. Egy perc csönd után, Lucy megszólal.
- Jól van. De csak, most az egyszer. -mondja, mire Zayn elmosolyodik.
- Liana!  -nézek Lucy mögé, ahol ő áll egy csodás fehér ruhában.
- Mindenki kész van? -kérdezi, miközben kérdőn tekint ránk.
- Mi igen, de Harry-ről és Louis-ról nem tudunk semmit. -válaszolom, miközben odamegyek hozzá.
- Itt vagyunk. -kiabálja Louis, és már meg is jelenik Hazza barátunkkal. - Ha mindenki meg van, akkor indulhatunk.
- Mehetünk! -mondom és kimegyünk a kocsikhoz.
- Ki jön velünk? -kérdezem, amikor már az autóknál állunk.
- Jelentkezem. -viccelődik Zayn, és maga mellé húzza Lucy-t.
- Hé! -csap Lucy, Zayn kezére.  - Ha még egyszer ezt csinálod..
- Nyugi. -nevet Zayn, és kinyitja a hátsó ajtót, hogy Lucy beszállhasson.
~ ~ ~ ~ ~
Rengeteg rajongó, riporter és fotós várja, hogy végig kövesse, amint bemegyünk a templomba. Először Zayn és én szállunk ki, aztán kisegítetjük a lányokat, és megvárjuk Harry-éket. Közben Zayn-nel adunk néhány autogramot a rajongóknak és csinálunk velük közös képet, aztán bemegyünk az épületbe.
- Ott van Niall! -mutat egy helyre Louis, ahol meglátjuk Ír barátunkat.
- Szólok neki. -mondja Harry, és odamegy Niall-hez, aztán együtt térnek vissza hozzánk.
- Sziasztok. -mosolyog Nialler és odaszól a szüleinek, mire ők is csatlakoznak.
- Lányok ők a szüleim. -mutatja be Niall, Mr. és Mrs. Horan-t a csajoknak. Mivel eddig még nem találkoztak egymással.
- Zorát hol hagytad? -nevet Louis.
- Greg-el beszélget. -válaszolja Niall, és oldalra tekint.
- Oké. És hol lesz majd az esküvő után a buli? -kérdezi kíváncsian Zayn.
- Te már rögtön a buliba akarsz menni? -nézek rá nevetve.
- Személy szerint, én is várom már a bulit! -szólal meg Harry.
- Innen nem messze kibéreltünk egy kis épületet, és ott lesz. -mondja Niall.
- És mikor kezdődik az esküvő? -szól bele a beszélgetésbe Lucy.
- Még kb. 20 perc.
~ ~ ~ ~ ~
Mondhatni hamar vége van a szertartásnak, ami után mindenki átvonul a kibérelt helyre. Egy meghívott zenekar lassú számokat játszik. Először iszunk egy pohár pezsgőt, aztán gratulálunk a újdonsült jegyeseknek.
- Hmm... finomságok. -megy oda a kajás asztalhoz Zayn, és majdnem bekap egy szőlőszemet, amikor Lucy kikapja a kezéből. - Hé!
- Majd eszel később, most dolgotok van. -fordul a kis színpad felé Lucy.
- Mi van? Milyen dolgunk van? -kérdezi Louis, miközben ő is a színpad felé fordul.
Ebben a pillanatban vesszük észre, hogy a zenekar, aki eddig játszott elhallgatott.
- Most pedig mindenki fogadja sok szeretettel az öcsémet és a barátait! Srácok ti jösztök! -biccent felénk Greg.
- Na ne már.. Ez most komoly? -nevetek a lányok felé fordulva, akik helyeslően bólogatnak. Ezek szerint őket értesítették erről az egészről és csak nekünk nem szólt senki.
- Niall te ezt tudtad? -kérdezi Zayn, miközben mind az ötünk kezébe nyomnak egy mikrofont.
- Persze. -válaszolja Niall, és felsétál a színpadra. A többiekkel összenézünk, aztán követjük Ír barátunkat.
- És mit éneklünk? -állok Niall mellé, akinek a kezébe időközben bekerült a gitárja is. Greg beállítja az öccse számára a mikrofon állványt, aztán magunkra hagy bennünket.
- You & I és Little Things. -mondja Nialler és elkezdi a gitáron játszani a dallamot.
A sorba állásunk a következő: Zayn, én, Niall, Harry és Louis.

I figured it out,
I figured it out,from black and white.
Seconds and hours,
maybe we had to take some time. 

Énekli Niall, miközben hol ránk, hol pedig a bátyára és annak feleségére tekint.. Lassan, de végig énekeljük ezt a számot, ami után a Little Things következik. A dal befejezése után, lemegyünk a színpadról, és megöleljük Horan-éket.

.:Liana Wilson:.
A srácok csodálatosan énekeltek, ami láthatóan mindenkinek tetszett a teremből. Gratuláltak még egyszer a házasoknak, aztán oda jöttek hozzánk.
- Sunyik vagytok. -mondja Zayn, és bekap egy szőlőszemet.
- Talán. -nevet Zora. - De akkor is ügyesek voltatok!
- Köszi. -hálálkodnak a srácok.
- Ki akar táncolni? -kérdezi Louis, aki egy pohár pezsgővel tér vissza köreinkbe.
- Benne vagyok, de tedd le a poharat a kezedből. -áll mellé Lucy.
- Tessék. -cselekedik úgy Louis, ahogy kérték tőle. - Menjünk gyorsan, mielőtt Malik megszólalna! 
A vigyorgó Louis és Lucy, így hát együtt mennek a táncoló emberek közé.
- Úgy emlékszem ígértél valamit. -áll elém Harry angyali mosollyal, és a kezét nyújtja.
- Tudom. -válaszolom, és megfogom a kezét, majd Louis-ék után megyünk.
Pont vége van az aktuális számnak és egy új kezdődik, amit kihasználunk.
Harry megfogja a derekamat és az egyik kezemet, majd kezdetét veszi a táncunk..

~ ~ ~ ~ ~
A dülöngélés után visszasétálok a többiekhez, vagyis Zayn-hez és Liam-hez.
- Hali srácok! Mi az, ami ennyire lefoglal titeket? -kérdezem, mire mindketten rám néznek.
- Csak a mai akcióról beszélünk. Elterveztük, hogyan fogunk nyomozni. -válaszolja Liam.
- Tényleg.. mikor kell indulnunk? -nézek a faliórára.
- Majd ha jelez az óra. -húzza feljebb egy picit az inge ujját Zayn, és a "szuper órára" mutat.
- Oké. -mondom és a tekintetem Lucy-re szegeződik, aki Niall-lel és Zorával beszélget.
- Nincs kedved velem táncolni? -néz rám csillogó szemeivel, Liam.
- De! -karolok belé. - Zayn, te már táncoltál Lucy-vel?
- Mi? Nem... -rázza meg a fejét a kérdezett személy.
- És nem gondolod, hogy ideje lenne? Már ha ennyire érdeklődsz iránta, hogy folyton őt bámulod. -mosolyodok el.
- Nem értem miről beszélsz. Engem egyáltalán nem érdekel Lucy. -magyarázkodik Zayn.
- Ha te mondod...
- Na jó, tudod mit... -mondja Zayn és szépen odasétál Lucy-hez. Később már csak, azt lehet látni, hogy a táncparkett felé tartanak. Ezen Liam-mel egy jót nevetünk, aztán indulnánk mi is táncolni, amikor elkezd pittyegni és rezegni az "óránk".
- Úgy néz ki, ezt most egy kicsit el kell hanyagolnunk. -fordul velem szembe Liam, aztán ránézünk a többiekre, akik szintén egymásra pillantanak. Pár perc múlva már a kocsiban ülünk és a küldetésünk felé hajtunk, mind a nyolcan...